A magyar néprajzi irodalom szerint a halászlé azonos a hosszú lére eresztett halpaprikással. ("Halpaprikás halászosan" - írták a száz év előtti szakácskönyvek.) A valódi népi halászlénak a sok és jóféle hal, a sajátos elkészítési mód, a szolgafa és bogrács, a megfelelő és egyéb fűszerek mellett fontos és elmaradhatatlan kelléke a paprika. A török idők után, de főleg a 18. század második felétől lett a paprika (amelyet még a múlt század elején is "török bors" néven emlegettek és írtak) szegény és gazdag keresett, egyformán kedvelt étele.
Magyarországon különböző tájegységek vetélkednek a hiteles, az igazi halászlékészítés pálmájáért. A nemzetközileg jegyzett néprajztudós, Herman Ottó szerint sok kecsege, elég ponty és kevés harcsa kell hozzá. A Tisza mellékén ponty, csuka, angolna és kecsege illik bele, és a paprika, hagyma mellett babérlevéllel is zamatosították. A szegedi levének olyan színe kellett legyen, "mint a legdühösebb bika vére". A komáromit sok, de kevésféle hal (ponty, harcsa, kecsege), paprika és hagyma harmad-harmad-harmad aránya jellemezte. A balatonmelléki, ún. "ritkás" hallébe sok hagymát, módjával paprikát és sok apró halat, főleg dévért írtak elő a népi receptek.
A Tisza mentén leghíresebb a szegedi halászlé. Jellegzetessége, hogy többfajta halból készítik. A kisebb halakat, fejet, farkat miután megfőtt, �áttörik�, azaz átnyomkodják egy szűrőn. A lé így besűrűsödik, viszont nem lesz benne mindenféle törmelék. Az alaplébe ezután főzik bele a halhúst. Errefelé többnyire a lefelé szűkülő bográcsokat használják.
Maga a halászlé recept
Szegedi halászlé recept
1 kg ponty, fél kg fogas, fél kg harcsa, fél kg hagyma, 5 dkg paprika, 20 dkg zöldpaprika, 10 dkg paradicsom, só.
A halat kifilézem, darabokra vágom és a tejjel, vagy ikrával együtt besózva félreteszem. A halfejeket és a csontokat a vastag karikára vágott hagymával és sóval kis lángon, 2 liter vízben, másfél órát főzöm. A hallevet leszűröm, elkeverem a pirospaprikával, beleteszem a halakat, a cikkekre vágott paprikát, a paradicsomot és mérsékelt lángon főzöm mintegy fél órát. Főzés közben nem keverem meg, csak rázogatom, hogy a hal ne törjön össze. Úgy mondják, a halászlé akkor jó, ha a hüvelyk-, és mutatóujjunk közé vett gőze már ragacsos. Forrón, lehetőleg bográcsban tálalom. (430)
forrás: